Titkos utakon fedezzük fel a verset,
életünk során lépten-nyomon,
miközben világok, fajok és nemzetségek
keverednek isteni színjátékban,
és sosincs vége az előadásnak.
Lelkemben olvasópróba-játék,
szerepet mindenki papírról olvas,
s ha van még bennem egy csipetnyi lélek,
az is csak azért, mert hiányzik belőlem
a tehetség, hogy előnyömre váljak.
Ellenemre voltam,
s úgy tűnik, én leszek a győztes,
ha kitartok az egyenlőtlen harcban.
Szövetségesem volt a vers,
íme, legyőztem hát magam,
de annyira, hogy immár nem merek
mozdulni se,
szólni se többé.
Néha mintha beteg volnék,
lázas, magányos
idegen földön.
Nem osztom meg magam
énem és személyem között.
Suhog bennem a világ,
a szív s az elme
hullámokat vet, jelezni,
hogy még élek.
Hazug a mosoly,
nem kapott fel a hullám,
sőt, jócskán letepert.
Talán vakációzom,
próbálom élvezni
a jó időt.
Igyekszem legalább részben
olyan lenni, amilyen
nem leszek soha,
úgyhogy nyílt vizekre nem is merészkedem,
csak matatok az evezőkkel,
gondolván, hogy itt közel a part még
és biztonságos.
Kinde Annamária fordítása
Vasile Baghiu román költő, prózaíró és esszéista (Borlesti, Neamt megye, 1965), a himerista áramlat (nemzeten túli költészeti irányzat) kezdeményezője. Az Antiteze folyóirat szerkesztője. Jelenleg a moldvai Karácsonkőn él (Piatra Neamt), egészségügyi alkalmazott, közben pszichológiát és szociológiát tanul. Tagja a Romániai Írók Szövetségének és a PEN Klubnak. Műveit több nyelvre lefordították. Legutóbbi könyve Ospiciul (Őrültekháza) címmel 2006-ban jelent meg a bukaresti Vinea Kiadónál.
translations from my work from Romanian into Spanish, Italian, Russian and Magyar